A világ egyik legérdekesebb részére érkeztünk, ha a temetkezési szokásokat nézzük. Ott tartózkodásunk alatt végig velünk volt egy vezető, aki mindent elmesélt, és az összes kérdésünkre válaszolt. A toraja-i emberek írott történelme sajnos még alig 100 éves, mert a holland misszionáriusok a 20. század elején érkeztek, és tanították meg írni a helyieket. Emiatt semmilyen írásos emlék nem maradt meg, cserébe azonban a keresztény vallás lett az elfogadott, még ha nem is teljes mértékben. A mohamedán vallás az ősi szokások sokrétűsége miatt nem tudott teret hódítani. A korábbi történelem pedig szájhagyomány útján terjedt.

A jellegzetes házak

Minden egyes ház egy remekmű.

Az ideutazónak legelőször a fura házak tűnnek fel, melyek a teljes környéket beborítják. A tetők formájára két hipotézis van, az egyik szerint kínai telepesek érkeztek Jünnanból hajóval, és a hajók formájára építették a tetőket. A másik szerint bivalytülök formájúak a tetők. Általában több, kisebb-nagyobb ház van egy udvarban. A nagyobb házakban laktak, a kisebbekben rizst tároltak. Mindkét típus cölöpökön áll. A rizstárolók alsó szintjén a család legbefolyásosabb tagja ülhet kizárólag. A lakóház alsó szintjén korábban,a szigorúbb törvények bevezetéséig a család vízibivalya lakott, mert féltek, hogy ellopják. A bivaly errefelé rendkívül értékes állat, mindjárt ki is derül, miért. Minél több épülete van a családnak, annál gazdagabb. Az első napokon ilyen házakhoz és különös sírhelyekhez látogattunk el. Manapság kétszer annyiba (kb.15 millió forint) kerül egy ilyen, tradícionális házat felépíteni, mint egy átlagos házat. A bambusztető építését még az àllam is támogatja anyagilag, mert a bádogtető jóval olcsóbb és egyszerűbb.

A kasztrendszer

Ehhez a néphez nagyjából hétszázezer ember tartozik. Számukra nagyon fontos, hogy mit gondolnak róluk a többiek, így gyakorlatilag egy kasztrendszer alakult ki köztük, mely meghatározza, hogy ki melyik szinten van. A házak, a házakon található bivalytülkök száma mind-mind meghatározó.

Valakinek itt piszok sok pénze volt.

Érdekes szokások halál esetén

Ha elhunyt egy családtag, onnantól válnak a toraja-iak igazán érdekessé. A holttestet ugyanis beinjekciózzák öt liter formalinnal tartósítás céljából, és nyitott koporsóban behelyezik a lakóház egyik szobájába, hogy aztán türelmesen várják, hogy összegyűljön a pénz a temetésére. Ez hosszú (akár 20-30!) évekig is eltarthat, a holttest eközben lassan mumifikálódik, szaga azonban nincsen. Az idő múlásával be-bemennek, beszélnek hozzá, ételt-italt, cigit visznek neki, és csak betegként, nem halottként kezelik. Hitük szerint ugyanis a lélek még ott van, és a temetésig vár, hogy eltávozhasson a paradicsomba. Miközben gyűlik a pénz, nagyjából két és fél millió forintnak megfelelő rúpiáért egy hatalmas kősziklába belevájatják a sírhelyet, téglatest formában, hogy majd legyen hova temetni. Ha nincs kőszikla vagy barlang a közelben, építették valami hasonlót.

A temetést megelőző napok

Ha megvan a pénz, ami kaszttól függően öttől akár kétszázmillió forintig (nem elírás!!!) terjedhet, akkor irány a bivalypiac, mely hatnaponta kerül megrendezésre Rantepao városában.Vízibivalyok, amerre a szem ellát

Ezért mondhatni, a leszármazottak egész életükben azért dolgoznak, hogy a felmenőiket méltóképp eltemethessék, nehogy csorba essen a hírnevükön. Nagyjából ezer bivaly várja új gazdáját, akinek nem sokáig örülhetnek, ugyanis a temetési ceremónia szerves részét képezi a bivalyáldozatok bemutatása. A hollandok előtti időkben még emberáldozatot is bemutattak! A piacon vannak állatok Jáva, Borneó és Szumátra szigetéről is, de néhányat a környéken neveltek. Áruk pedig rendkívül széles skálán mozog, pár százezer forinttól tízmillió forintig (ez sem elírás!!!). Az albínó, foltos és a ladyboy (herélt) bikák a legdrágábbak. Minden család a pénztárcájának megfelelően választ, a leggazdagabbak minimum 24 bikát vesznek meg.

Nincsenek fix árak, hosszas alkudozás után lesznek csak eladva. Mivel nem elég a sok bika sem, ezért vesznek még jópár süldő malacot is melléjük. Ez azért fontos, mert ezt a rengeteg húst szétosztják a falubeliek közt, és nehogy véletlenül alacsonyabb státuszba kerüljenek a túl kevés leölt állat miatt.

A ceremónia

Egy idősen elhunyt hölgyet ,akit egy éve tároltak otthon, és három hete, tragikusan elhunyt lányát temették el.  Reggel 10-kor érkeztünk meg a ceremónia első napján, ahol már javában vágták a malacokat sorban, és pörzsölték is. Egy domboldalon történt mindez, és már kezdtek csinos kis vérpatakok kialakulni. A malacok folyamatosan visítottak, mert pontosan tudták a sorsukat. A családi ház udvarán pavilonok voltak felépítve és felszámozva, és ahogy érkeztek a vendégek, a ceremóniamester úgy mondta be sorban, hogy kinek hova kell ülnie. A falu legfontosabb embereinek külön pavilonja volt. Ezután teával és süteménnyel kínáltak, és leültettek egy szám nélküli helyre. Nagyon kedvesen bántak velünk, hálásak voltak azért, hogy elmentünk, és vittünk nekik egy karton cigit ajándékba, ami szerencsére csak 5000ft volt. Az udvar közepén vonultak fel a vendégseregek, akiket először egy "tranzit pavilonban" fogadtak a háziak.

Vonul a gyászoló család

Utánuk az önkéntesek, akik teával és süteménnyel kínálnak.mindenkit.

Ebbe az épületbe masíroztak be, majd elfoglalták saját, számozott helyüket.

Mindenki fotózkodott a népviseletes lányokkal -ezérr mi nem.

Mivel ez egy középosztálybeli ceremónia volt, az első napon megannyi süldő malacot és egy bivalyt terveztek feláldozni. Az első bivaly hivatott a holtakat a mennybe segíteni. A vendégek száma megközelítette az ezer főt, akik két turnusban, az első és második napon érkeznek. Az érkezők jelentős része hozzájárul a költségekhez,csakúgy, mint nálunk egy esküvőn. Az indonéz családok jóval népesebbek, mint a magyarok. Összességében majdnem mindenre elmondható, hogy 30-40 évvel ezelőtti, magyarországi állapotok uralkodnak.A második napon további három, a harmadik napon pedig az összes maradék bivalyt ölik le.

 A malacokat folyamatosan vágták, és ezekkel, valamint hallal kínálták a vendégeket ebédre.Íme az ebéd: banánlevélen tálalt folyami hal. Volt bambuszban főtt malac is.

Sem tányér,sem evőeszköz nem volt, nehéz is lenne 1000 ember után mosogatni

A bivalyáldozat

 Az áldozatról egy külön rövid posztot fogok csinálni, rendkívül felkavaró képekkel. Addig is, itt van a halottakat mennybe segítő bivalytehén utolsó perceiben lőtt két kép:

Még nem tudta, mi vár rá, csak nézett bociszemekkel.

Egy utolsó simi az áldozás előtt.

A bivalyvágást követően elhagytuk a helyszínt, és gyermekek sîrjait tekintettük meg, melyek egy fába voltak befaragva, mert a hiedelem szerint a fával együtt nőve tudnak felmenni a mennybe.Bizarr látvány a csecsemők sírja is.

A temetés

Sziklába vájt sírhelyek.

Sosem temetkeznek a földbe, mert számukra az értékes kincs, ott növényeket kell termeszteni. A szikla örök, és minden másra haszontalan. Barlangokba és sziklafalakba temetkeznek, a barlangban csak felhelyezik a koporsótkat pallókra, ahonnan egy idő után kiesnek a halottak a szúette koporsókból. A csontokat egy halomra rakják, az úgy már eléggé furcsa.

A szegények, és a tönkrement koporsótkból származó csontokat, egy halomra helyezik.  A sziklasírokból a halottat pár évente kiveszik, megtisztítják, a koporsót otthagyják a szikla előtt az enyészetnek, és új koporsóban, új ruhában visszahelyezik az elhunytat a sírba.A leggazdagabbak egy monolitot is állítanak halottaiknak.

A halott mására egy mesterrel faszobrot (tao-tao) is faragtatnak, melyek vigyázva őrzik saját sírjukat.

Minél nagyobb a kő, és részletesebb a szobor, annál gazdagabb a család. Egy szobor átlagos ára 500000ft körül mozog.

Rengeteg barlang sírhelyet, klasszikus toraja-i házat, sziklába vájt sírhelyet látogattunk meg. A harmadik napra már elég is lett a halálból. Így továbbálltunk északra, ahol elsősorban természeti szépségek miatt vágytunk. A következő posztot kizárólag erős idegzetű olvasóknak ajánlom, aztán (remélem) visszaszelîdülünk a "megszokott" egzotikumokhoz.