BREAKING NEWS 2020.02.04: Sokan kérdezitek, mi a helyzet a vírussal: mi jól vagyunk, nincs rossz közhangulat sem, a reptereken minimálisan több emberen van maszk az átlagosnál, meg Kuala Lumpurban és Borneón hőkameráznak is. Egy konkrét beszélgetést is elcsíptünk: egy török lány éppen elhagyta volna Thaiföldet, mivel azonban 14 napon belül járt Kínában, nem engedték a térségben Malajzián kívül SEHOVA sem repülni. Borneóra jövet ki kellett töltenünk egy kérdőívet, és mivel Thaiföldről érkeztünk, megmérték a lázunkat, majd továbbengedtek. Mindenhol ki volt írva a reptéren, hogy ha jártál Kínában 14 napon belül, a nemzeti parkok helyett egy kórházi karantén vendégszeretetét élvezheted.

Koh Muk

Koh Lanta-t elhagytuk egy expressz hajóval (a Lanta Petpailin nevű társasággal jöttünk - érdemes több irodában is érdeklődni, nekünk 500thb/fő volt az út hoteltranszferrel, de lehet, hogy az irodában személyesen vásárolva még olcsóbb -, hogy magunkévá tegyük Koh Muk-ot, a nem túl nagy, ám állítólag Lanta-nál még lazább, nagyon szép kis szigetet, ahova elsősorban az Emerald Cave, vagyis a Smaragd barlang miatt mennek a népek.Az egész sziget mindössze 3x5km-es, és a szállásokat leszámítva dzsungel, -vagy gumifaültetvény borítja. Robogóhoz erősített kordé jellegű felépítményeken szállítanak szinte mindent, autó csak elvétve látható. Emiatt a forgalom is gyér. Az egésznek van egy nyugodt hangulata, az itteni emberek kedvesek és segítőkészek. Nem kaptak még vérszemet, hogy lehúzzák a vendégeket (pl. a szállàsunkon ingyen töltötték után a vizespalackunkat). Pedig nekik is csak pár hónapjuk van a bevétel megszerzésére: májustól októberig (de akár decemberig) brutális esőzések, nagy szél, és hatalmas hullámok teszik szinte lehetetlenné a hajóforgalmat. A mi szállásunk neve PhusamBig resort, ahol egy különös véletlennek, vagy a Booking.com átmeneti hibájának köszönhetően napi 4eft-ért szálltunk meg egy csinos kis bungalóban, 21eft helyett. Kalyiba van már 3eft körül is, de az árak inkább 10eft-tól indulnak.

A Mong bár és a magyar pálinka

Első délután elgyalogoltunk a 800m-re fekvő Garnet beach-re, ahol először sznorkeleztünk, ami a planktonhadakat (rossz látótáv) leszámítva fantasztikus élmény volt, a naplemente közben pedig a Mong bar-ban vacsoráztunk, koktélozgattunk.

Az ételek és az italok nagyon finomak voltak, és annak ellenére, hogy kis szigeten, tengerparton vagyunk, darabonként csak 800ft-ba kerültek. A tulajdonosok kedves, barátságos emberek, egész jól beszélnek angolul. Miután 5 szavas thai tudásomat büszkén bemutattam, megkérdezték, honnan jöttünk. Ahogy kimondtam, hogy Hángöri, egyből felcsillant a szemük (pedig a kérdezők döntő többségének halovány fogalma sincs, hogy létezik egy ilyen ország is). Történt ugyanis, hogy honfitársaink korábban itt jártak, és pálinkával alaposan leitathatták az étteremben dolgozókat, így ez számukra egy örök emlék maradt. Ha valaki esetleg jönne ide, mindenképpen hozzon magával pálinkát, nehogy "elfelejtsék" a magyarokat ezen a kis trópusi szigeten.

Morakot (Emerald) Cave - Smaragd barlang

Ezen az apró helyen egy komolyabb látnivaló van, ez pedig az Emerald Cave. Csak hajóval (vagy kajakkal, "halaknak" úszva) közelíthető meg, és a legfontosabb, hogy reggel 9 előtt, vagy délután 4 után érdemes érkezni, mert ebben a periódusban nem támadják a csoportok. Kajakot bérelni 800-1000ft-ért lehet óránként a Garnet beach-en, ami a legközelebb van a barlanghoz. Mi reggel 7:30-ra, nyitásra mentünk a partra, a tenger nyugodt volt, 20 percnyi sportos evezés után oda is értünk a barlang bejáratához, ahol már voltak páran. Figyelni kell a vízállást is, mert dagályban csak úszva (apályban akár kajakkal) lehet bemenni ehhez a csodás természeti képződményhez. Egy 80m-en át tekergő alagúton (tengeri barlangon) lehet bejutni, bent pedig gyönyörű a látvány: egy saját kis tengerpart, dzsungellel és sziklákkal körbevéve. Az apálynak és a nap beesési szögének "köszönhetően" nem csodálhattuk meg a víz smaragd színét, de ez cseppet sem vette el a kedvünket, mert összesen 11 ember volt a barlangban, akikből a 7 hangos olasz hamar le is lépett, így fél órán át csak négyen voltunk ott. A hely érdekességei, hogy vannak növények, melyek csak itt nőnek, és hogy a kalózok annak idején itt tárolták a zsákmányukat, amíg el nem adták őket. Az egész "túra" másfél órát vett igénybe. A nap hátralevő részében sznorkeleztünk, és heverésztünk. Az első kép forrása: gotothailand.com

Koh Muk viewpoint

A kevés látnivaló egyike egy dombtető, ahonnan nyugatra, és keletre is egész jó a kilátás, ráadásul a terület tulajdonosa szépen karban is tartja a környéket. Elég meredek az út felfelé, de szerencsére nem túl hosszú. Napelemes telefontöltő, feltöltött hűtőgép becsületkasszával, és függőágyak gondoskodnak a túrázók kényelméről. A környékbeli fákon csodaszép madarak (beók) dalolva udvarolnak egymásnak, szóval elég idilli a környezet. Szépséges madarak (angolul: brown-throated & olive-backed sunbird) egyébként reggelente a bungalónk előtti díszgyömbérek nektárját is előszeretettel iszogatják, ezeket is sikerült lencsevégre kapni.

Újabb kajaktúra a sziget északi csücskéhez

Utolsó napunk reggelén leslattyogtunk a kedvenc partunkra, és behuppantunk a kajakba, majd észak felé vettük az irányt. A bérlős elmondása szerint több helyen érdemes megállni sznorkelezni, így is tettünk. Az északi foknál volt egy barlang is, ami a fekvése miatt megközelíthetetlen volt, így csak kikötöttük a kajakot, és nézegettük a halakat. Elég erőteljes áramlatba kerültünk, így inkább továbbálltunk. A következő képek ezen a kb. 6 km-es túrán készültek, három különböző megállóval. Bohóc-, papagáj-, és diszkoszhalak voltak a főszerepben. Bocs' a minőségért, egy öreg gopro-val operálunk, és sokszáz képből sikerül csak egy-egy.

A nap hátralevő részében pihentünk, és a szigetek közti, illetve az 5 nappal később esedékes, Krabi repülőtérhez vezető utazásunkat szerveztük. Az, aki nem csinál ilyesmit, mert utazási irodákra hagyja a szervezést, el sem tudja képzelni, mennyi időbe telik a jegyeket, utakat, szállásokat lefoglalni, mindennek utánanézni, pénzfelvételtől a sim-kàrtyán át a közlekedési lehetőségekig. Ugyanakkor izgalmas tevékenység is, és nem utolsó sorban bődületes mennyiségű pénzt lehet így spórolni, ami nekünk, mivel nem robbantottunk bankot, nagyon fontos.

Koh Kradan, a sznorkelparadicsom

Thaiföldön összesen 3 hónapot töltöttünk el, és gyakorlatilag az egész országot bejártuk egy-két tartományán kívül. Az ország felfedezését az egyik legdrágább, legezotikusabb szigeten, Koh Lipe-n szerettük volna zárni, de olyan sok rosszat olvastunk róla (teljes kiépítettség, túl sok szállàs -és ember, stb.), hogy az utolsó pillanatban lemondtuk a szobát, így először könyvelhettünk el 10eft bukást (a napi átlagunk még mindig 13eft alatt van), és a Koh Muk-kal szemközti Koh Kradan-t választottuk, mely szezonon kívül teljesen lakatlan, és megfelelt az igényeinknek: türkizkék tenger, érintetlen dzsungel, nulla infrastruktúra, nagy korallzátony. A sziget kb.4 km hosszú, ebből màsfél járható, szélessége kb.500m. Kettő darab személy -és teherszállító eszköz van rajta, és egyetlen "út":Áram csak generátorral van, és wifi is elvétve. A szállások az 5eft-os sátortól a 150eft-is bungalóig terjednek. Mi a màsodik legolcsóbb faházban vagyunk, napi 10eft-ért. Az étel a nemzeti parknál olcsó (700-1000ft), többi helyen helyi viszonylatban nagyon drága (2-5eft). Hajók csak a korallokon kívül állhatnak meg, így nem zavarjàk a fürdőzőket.

Elhatároztam, hogy felmászok egy pálmafára.

De amikor megláttam ezt,

Inkább egy màsikat vàlasztottam.

Az egész szigeten 3 partszakasz van, ebből kettőn csodaszép korallzátony van. Ide minden nap érkezik jó sok turista, szigettúrák keretében. Azt is a fejembe vettem, hogy úgy teszek, mint az összes pózoló életmódtanácsadó-youtuber-ön(-és köz)megvalósító "influenzer," és pózolok egyet hintában.

Sunset beach

Első este öt perc séta árán átmentünk a Sunset beach-re, ahol életünk egyik legszürreálisabb naplementéjében volt részünk. Ilyen színeket ritkán látni..

Kradan + Ao nieng beach

Apálynàl rengeteg medúza van a part közelében, de nem bàntanak, viszont nem néznek ki vmi jól (én viszolygok tőlük). Ezeken átgázolva azonban egy gigantikus akváriumban érezhetjük magunkat. Dagálykor viszont csökken a látótàvolság, és a korallzátony is messzebb kerül, így érdemes reggelente sznorkelezni, és több napra jönni, így teljesen el lehet kerülni a tömeget. A nép egyébként is két szakaszon koncentrálódk : a Kradan Beach Resorttól északra és a nemzeti parktól délre. A képen a déli, "speedboat-szekció" látható. Ők d.u. kettőre elpàrolognak.

És hiába vannak kétszázan, ebből százan csak esznek, a többiek sznorkeleznek, és a korallzátony is nagyon hosszú. A víz alatt a legváltozatosabb fajokkal lehet talàlkozni, kb.5 féle medúza, megszámlálhatatlan számú hal, barracuda, muréna, óriáskagylók és még ki tudja, mik. Egyszer még egy 2m-es tonhalat is láttunk. Négy napon át napi 4-5 órát töltöttünk a vízben, egyik nap még enyhén tengeri betegek is lettünk a nagy hullámoktól.. Màst nem is lehet csinálni itt, csak feküdni a hófehér homokban, vagy bent lenni a vízben. Ha csak 10 napunk lenne nyaralni, erre a két szigetre jönnénk, itt aztán garantált a kikapcsolódás.

Utolsó - de az egyetlen - thai mizéria

Mielőtt elrepültünk volna Malajziába, egy éjszakát még Krabin töltöttünk, a reggeli gépet ugyanis lehetetlen lett volna a szigetről elérni. 30 napot lehet vízummentesen ott tölteni, és minden egyes nap túltartózkodàs után 5000ft-ot kell fizetni. Nekünk így jött ki valahogy a lépés, és a fórumokon is azt írják, egy nap (esetünkben 7 óra) miatt nem kell büntetésre számítani, ránk azonban lesújtott a thai vasszigor: az országot február 3-án kellett volna elhagynunk, a tiszt pedig nem engedett a huszonegyből: kíméletlenül bevasalta rajtunk a tízezer ft-nak megfelelő összeget. Bár most jó ideig nem tervezünk Thaiföldre menni, legközelebb majd jobban figyelünk, meg aki esetleg jönne, az nehogy így járjon. Ugyanakkor lehettek volna elnézőbbek is a 31.nap hajnalán, picit rossz szájízzel hagytuk el az országot.

Ezzel, a négy repülőjeggyel Borneóra Kuala Lumpur-i átszállással, taxival, kajával, a 8 napi szállással Kuchingon felugrott a napi átlag 13500ft-ra, KETTŐNKNEK..

A következő posztok Borneóról készülnek majd, és előre "szólok", hogy aki nem kedveli a természetet, és a trópusi állatokat-növényeket, az nehogy olvassa a blogot :-).