Tovább kalandozunk Bangkokban, a világ legforróbb fővárosában. Hétfőn a közelben lévő buddhista templomokat látogattuk meg, kedden pedig elmentünk a szalagos varánuszokkal tarkított Lumpini parkba.

Engedjetek meg egy rövid kitérőt az elején: miért írom oda a posztok végére a napi kiadásokat? Ennek több oka is van: 1.: szeretném eloszlatni a kételyeket,miszerint egy távol-keleti nyaralást csak drágán lehet megoldani, úgy, hogy nem maradunk le semmiről, és csak szuper éttermekben lehet enni. 2.: a kis költségvetésű nyaralás nem feltétlen garasosság kérdése, szerintünk sokkal jobb így megélni egy-egy kultúrát, tömegközlekedve.És, mivel mi relatív hosszú távra tervezzük az utat, így jó tudni később visszaolvasva is, hogy mi mennyibe kerüt.

Tehát hétfőn elmentünk a környék 2 legszebb buddhista templomába.

Útközben persze belebotlottunk egy elég különleges piacba, ahol élő kígyókat, békákat is árultak, emberi fogyasztásra. Egy kicsi kígyó 50 ft volt, Chio haverom, aki nemrég járt itt, azt mondta, legközelebb azt visz hűtőmágnes helyett, hiszen olcsóbb :DDDDD.

Az első templom a Wat Bowonniwet Vihara nevű, mely az 1800-as években Ráma III király alatt épült. Mongkut herceg ebben a templomban vált apáttá 1836-ban, aki 1851-es megkoronázásáig maradt meg. A templom, a csedi(sztúpa), a kert az utolsó részletig nagyon szépen kidolgozott és karbantartott.

Sok thai (és kínai) jár ide, és pénzt meg ajándékokat hoznak Buddhának is, meg a szerzeteseknek is, akiknek nincs más bevételük. Ezen templomoknak van egy megfoghatatlan milliője, az ember hirtelen, megmagyarázhatatlanul megnyugszik, és egyfajta különös béke vesz erőt rajta. A templomban így üldögéltünk a szőnyegen (állni nem szabad, cipőt le kell venni), amikor megjelent egy szerzetes, és elkezdett előadást tartani a híveknek. Természetesen egy árva szót nem értettünk, habár igyekszem minél több thai szót és kifejezést megtanulni. Így is jól éreztük magunkat, majd elindultunk a következő templomhoz, ahol egy óriás buddhaszobor van.

Odafelémenet betértünk egy meglehetősen lepusztult kifőzdébe, ahol semmi sem volt angolul kiírva, és a néni sem tudott angolul, de sok helyi volt ott (ez itt is a nagy titok!) de sült rizst csirkével tudtam kérni thaiul, meg ott volt egy bácsi, aki segített fordítani, így a Vikinek is kértünk sültzöldség mixet főtt jázminrizzsel. Mindkét étel fenomenális volt! Ja bocs, azt ígértem, nem áradozom többet kajáról? Pedig tovább is van: az új hobbink a turmixok (jégkása?) reggelente, kókuszdió, mangó, ananász, guava, dinnyék, papaja, banán, stb.. ezen kívül napközben hámozott-szeletelt-jégbehűtött formában is fogyasztunk nem keveset, ma pedig frissen facsart madarinlevet is, meg kókuszdió levét is ittunk. Ezek általában 2-300 ft-ért kaphatóak. Az európai gyümölcsökkel max. a dinnyét tudom egy lapon említeni.

A második templomba érkezvén éppen a szerzetesek aznapi mantrázása fogadott minket, ami még érdekesebbé tette a látogatásunkat.

Én már próbálkoztam meditációval, és ez a közeg is nagyon megfelelő lehetne ehhez. Sok időt töltöttünk itt is, meglehetősen átszellemültünk. Volt egy nagyra becsült szerzetes bebalzsamozott holtteste is az egyik épületben, mely a trópusi klímának köszönhetően konzerválódott, és a helyiek egyfajta csodának tartják, de azt nem néztük meg.

Este még elmentünk egyet sétálni és enni, de a fáradtság hazaparancsolt minket, mielőtt elindulhattunk volna a vigalmi negyedbe tangás ladyboyokat összekeverni nőkkel. Sokszor szembetűnő, de olykor megdöbbentően kicsi  a különbség az igazi, meg a "fütyülős" nők között. Hiába na, ez is egy helyi jellegzetesség :)).

Kedden elhatároztuk, hogy ismét hardcore módba kapcsolunk, és belevetjük magunkat a helyi tömegközlekedés finomságaiba, így jutottunk el a felhőkarcolókkal körülvett Lumpini parkba a klíma nélküli 15-ös busszal,

ahol már vártak minket a varjak, ismeretlen madarak és szalagos varánuszok. Az eljutás egyszerű, de kalandos volt, nagyon felhős volt az ég, a hőérzet 40 fok, a forgalom is elég brutális volt, így mire odaértünk, én már úgy éreztem magam, mint a tápiószecsői gányul javított bekötőút aszfaltja augusztusban: el akartam olvadni. A park kellemesebb levegője és klímája ellenére kellett egy fél óra (meg egy ananász és egy ismeretlen kókusztejes, édes-sós süti),

mire magamhoz tértem.( Nem fehér embernek való ez, de mi lehet itt márcusban, a forró évszakban?? )

A parkban nem kevés gyík lakik, pedig 3 évvel ezelőtt 200 db-ot elszállítottak valami számukra jobb helyre. Ilyen is csak itt lehetséges: egy szuper park tavakkal, meg varánuszokkal, egy kis oázis a betondzsungel közepén. És ez a betondzsungel csak nő és nő.

Ingyenes szabadtéri konditerem is van itt részletes rajzokkal, leírásokkal, melyik izomcsoportra hat egy-egy gép, hogy kell használni,stb. Nekik is ugrottam egy fél órára, szükségem volt egy kis aktívabb testmozgásra, hiába gyaloglunk sokat. Ezután még egy darabig figyelgettük a gyíkokat, majd a park bejáratánál ettünk egy nagyon jó erős levest, ami furamód irtó jól esett  a hőségben. Valamit tudnak ezek a thaiok!

Felszálltunk a klíma által jégbe hűtött magasvasútra, miután kicsodálkoztuk magunkat a forgalom sűrűségén, és elmentünk vele a hajóállomásig, hogy a szokásos módon hazahajózzunk. Sok ország mérföldekkel van lemaradva az utak efféle tehermentesítése terén. A jegy megvásárlása pofonegyszerű: csak rá kell nyomni az automata érintőképernyőjén a célállomásra, és bedobni az összeget, kapsz egy kártyát, ami beenged a sorompón, és kienged az adott állomáson. A díj a megtett távolság függvényében változik. A mi esetünkben 4 megállóra 300ft volt fejenként.

A hajóállomáshoz közeledve ismét árusok hada volt az út mellett, így kénytelenek voltunk mandarinlevet, valamint külünböző kókusztejes sütiket vásárolni. A közelben volt egy 20 éve félbehagyott felhőkarcoló, és egy buddhista templom is, ezek elegye és kontrasztja újbóli szájtátogatásra ösztönzött minket.

Hazatérve még ettünk a szállásadónkál, aki annyira jó arc, hogy beengedett a konyhába, hogy láhassuk, hogy készíti el ezeket az ízletes fogásokat, amiket esténként náluk eszünk meg. Családtagként bánnak velünk, már annyi plusz "szolgáltatást" kaptunk, hogy a pofámról sül le a bőr, amiért ennyi minden kapunk, a 9 nap ára pedig egy, mo-i  közepes szállodai egy éjszaka árának felel meg....kezdünk belejönni az ittlétbe...foly.köv.