Egy rövid összegzés a thaiföldi költségekről: 56 napot voltunk, és a Travelspend applikàcióba írjuk a kiadásokat. Eddig mindenestül napi átlag 6200 ft lett fejenként. (ebben csak a Bécs-Bangkok repülőjegy (80.000/ fő) nincsen benne. Benne vannak az itteni utazások, repülőjegyek árai, biztosításol, szállások, motorbérlés, vízumok, belépők, ételek, stb., tehát minden költség. Odafigyelünk a szállásra (csak nagyon jó értékelésűbe, de olcsóba megyünk, arra, hogy mindig legyen motorunk, és megkeressük a legjobb 'éttermeket', puccosokat kerüljük. Voltunk drága, fizetett túràkon is, viszont nem sokat igazi turista helyeken (pl.tengerparton csak egy hetet). Azért láthatjátok, nem maradunk le semmiről :-)

Megérkezés Vietnámba 

Chiang Mai-ból Bangkok-ba, onnan pedig a vietnámi fővárosba, Saigon-ba repültünk. 17:30-ra érkeztünk meg. Vietnámban szeretnek trükközni mindenfélével (pl. utazási irodàkat, taxitársaságokat, de még hegycsúcsokat, és parkolókat is hamisítanak),  így alaposan utánaolvastunk, hol kell pénzt felvenni, sim kártyát venni, hogy lehet eljutni a buszállomásra, aminek a közelében megszálltunk egy napra. Az infók annyira nem voltak naprakészek, hogy a sim kàrtya egy hónapra 12 € volt az 5 helyett,  valamint a 119-es busz, amivel a hőn áhított állomásra kívántunk eljutni, megszűnt. Így egy nagyon okos applikáció, a Grab segítségével mentünk. Gps koordináta alapján érkezik az autó, és eleve meg kell adni az uticélt, valamint a díj is előre kalkulált. Így nincsenek nyelvi akadàlyok, meg felesleges körök. Otthon az Uber meg a MyTaxi ilyen, előbbit már betiltották, ahogy a világ számos helyén is. 40 percet dugultunk 12km-en át, kb.2300ft-ba került a menet. Ez kb.a fele-egyharmada az otthoni áraknak, mindazonáltal a 6 év alatt, mióta nem jártunk itt, alaposan megdrágult az ország, de még mindig negyedébe- feleannyiba kerül kb.minden, mint Mo-n.

A hotelből gyalog indultunk útnak, mert éhesek voltunk. Tíz perc után belefutottunk egy leves-bàrba, és ettünk egy marhahúsos pho (vietnámi hagyományos, mint nálunk a gulyás) levest, 550ft-ért. Nagyon finom volt, vékonyra szelt marhahús, rizstészta, újhagyma, thai bazsalikom, limelé és csillagánizs volt benne. 

Észrevettük, hogy mocskosak az utak, szemét van mindenfelé, Bangkok után kisebb kúltursokk ért minket. Thaiföld is sokkal szemetesebb, mint Európa, de a viet főváros tényleg durva. A szemetet kerülgetve felfigyeltünk egy szórakozóhelyre, ahonnan hangos technozene dübörgött kifele, és a sötétített üvegen keresztül annyit láttunk, hogy egy női dj veséig (alulról) kivàgott miniruhában kever. Viki azt javasolta, menjünk be poénból. A belépő nem volt egészen 3eft fejenként és korlátlan svédasztalos étel -valamint sörfogyasztást kínáltak. Leültettek minket egy kétszemélyes asztalhoz, és megállàs nélkül hozták a söröket, nem hagyták, hogy üres legyen a poharunk.  Meg is ittunk jó sokat, és az idő előrehaladtával egyre  többen jöttek oda hozzànk koccintani, kezet fogni, barátkozni. Aztán egyszer csak felpattantunk és elkezdtünk táncolni, majd a többiek is. Mi voltunk csak külföldiek, így mindenki velünk akart bulizni, és fotózkodni. Úgy éreztük magunkat, mintha ünnepelt sztárok lennénk! A zene nem volt olyan nagyon jó, de a sokadik sör utàn màr az se zavart. Egészen éjfélig ott voltunk, amikor bezárt a klub. A végén mindenki kezet fogott velünk, elköszönt, és még telefonszámot is kértek, hiàba mondtuk, hogy màsnap megyünk tovább Da Latba. Ez egy újabb autentikus-katartikus élmény volt. Itt nagyon szeretünk külföldiek lenni, ezeken a nem turistás helyeken (Saigon külső) nagyon örülnek nekünk, 'fehéreknek'. Hazafelé menet megkergettünk három patkànyt, minek hatására ketten össze is verekedtek, hazáig nevettünk, és még màsnap is többször felemlegettük az este részleteit, annyira emlékezetes volt.

Másnap eléggé zakatolt még a fejünk, el-Grab-eztünk a közeli buszállomásra, és vettünk jegyet a 300km-es, közel 8 órás útra. Fekvőbusszal mentünk,  az olcsó üzemanyagárak, és viszonyok miatt 3000ft volt fejenként. Ittunk egy szuper vietnámi kàvét (szerintünk a legjobb kávé a világon), vettünk szendvicset (franciáknak hála, hátrahagyták a baguette-et), majd megindult a dudaorgia. Mindenhol csak dudálnak, mindig, mert minden irányból érkeznek. Nincs lámpa vidéken, csak körforgalmak, így nincs nagy dugó, de közlekedés közben erősen résen kell lenni, mert bármelyik kanyarban szembe jöhet egy kamion vagy egy kivilágítatlan tehéncsorda.

 Da Lat, a nászutas -és növénytermesztő paradicsom

Miután megérkeztünk, és elkezdtük felfedezni a környéket, olyan földrajzos kifejezések forogtak a fejemben, mint pl. a kiegyenlített klíma. El tudsz képzelni egy olyan helyet, ahol egész évben 24-27 fok van, és mindig 6-kor kel a nap és 6-kor megy le, és nincs túl sok csapadék? Ez Da Lat, Vietnám Mekkája. Ha van földi paradicsom, számomra ez az lehetne (ha ideköltözne minden rokonom, meg barátom :))). 1500m magasan fekszik, gyönyörű hegyek -és tavak ölelik körül, alpesi fenyőerdők borítják, mi kell még? Vietnám déli részét innen látják el gyümölccsel -és zöldséggel, valamint virággal. A viet nászutasok ide járnak romantikázni, ennek szellemében van kiépítve az egész város, hotelek, tandembiciklik, óriási hattyúk, amikkel a tavakon lehet pedálozni, stb. Olyan hotelkomplexumok vannak, hogy még a világjárt szemünk is belekàprázik! Tóparti, fenyőerdei villákat is lehet bérelni svájci minőségben!

Nem gondoltuk volna, hogy épp ebben az országban, amitől a kosz, meg a rendezetlenség miatt viszolyogtunk kissé, fogjuk ezt a helyet megtalàlni, ahol a körülmények több, mint optimàlisak.

Olyan finomak a zöldségek, meg a gyümölcsök (kivéve az epret! a magyar epernek nincsen párja), hogy írás közben éhes leszek a gondolattól is. Tudom, hogy otthon nem mindig lehet jókat kapni, de a szezonális zöldség, meg gyümölcs aranyat ér, higgyétek el! Itt is van alma, cseresznye, dinnye, meg szőlő. Nem fogunk enni, mert otthon az igazi! Cserébe itt persze rengeteg más egyéb van, amik pótolják ezt a (vitamin)hiányt.

Maga a város kaotikus, néhol koszos, piacon persze patkányok rohangálnak, de ahogy kijjebb megy a turista, máris egy mesevilág tárul elé, és a város vezetői is sokat fáradoztak azon, hogy a látnivalók felfedezése még izgalmasabb legyen. Itt van mindjárt egy buddhista pagoda fent a hegyen, ahova egy osztrák gyártmányú felvonóval lehet feljutni, végig csodálatos panorámával. Maga a pagoda egészen egyszerű, letisztult, de a kertje, az maga a csoda. Hat évvel ezelőtti vietnàmi utunkon is észrevettük, milyen jó kertészek a buddhista szerzetesek itt. Sokkal jobban értenek a bonsai-okhoz mint a thaiok, legalábbis többet foglalkoznak velük A következő attrakció egy vízesés (Datanla) a közelben, ahova nyári bobbal lehet leszáguldani, majd fel is menni a kiindulóponthoz. Szerintünk zseniális ötlet, hogy -bàr lépcsőn is le lehet menni- megépítettek egy hullámvasutat a nehezen megközelíthető vízeséshez. Mellette még egy kalandpark is van. Aki idejön nászútra, tényleg nem fog unatkozni. Ez a külföldiekre is vonatkozik.

Ételek

Annak ellenére, hogy ők is ázsiaiak, rizst esznek, meg mindent, ami mozog (gondolod Te, kedves Olvasó, pedig ami nem, azt is), teljesen más a konyhájuk, mint a thaioknak. A thaiok mindenbe beleraknak jó sok halszószt, cukrot, e621et, meg chilit, a többi csak màsodlagos. A viet konyhától ódzkodtunk, mert nem voltak olyan  jó élményeink 6 éve, mint a thai útjainkon. Ezért most alaposan utànanéztük, mit kell kipróbálni. Nyelvi nehézségek vannak, de az írásuk hasonlít a mienkre, ezért google-lal sokra lehet menni. Elsősorban a helyi specialitásokat eszegettük, melyek egy levest (mely zsírosabb volt bármelyik gulyàsnàl) leszámítva finomak voltak! A teljesség igénye nélkül:

Nem nuong: ez az én személyes kedvencem, kevés grillhúst, meg olajban sült rizspapírt hoznak rengeteg zöldséggel, amit magunk tekerünk fel tavaszi tekercsnek, majd mogyorószószba màrtva megenni. Mindezt 550ft/főért!

Banh Mi Xiu Mai Chen: a Banh Mi a baguette, a többi meg azt jelentheti, húsgombócleves thai bazsalikommal. Nagyon finom, és csak 170 ft egy adag, 2 baguette-tel!

Banh out long ga:  Ez egy hideg, nagyon jó saláta jellegű étel, melyet grillcsirkével tálalnak, alul pedig széles rizstészta van zöldségekkel, meg valamilyen finom szósszal. Ára 500ft. 

Da Lat pizza, avagy Banh trang nuong: grillre feldobnak egy rizspapírt, majd őrületes sebességgel belevágnak újhagymát, virslit, tojàst, kukoricát, szószokat, feltekerik, és már kész is! 260ft, remek snack.

 Banh can:  rizslisztes tészta, melybe fürj- vagy csirketojàst tesznek újhagymàval. Van hozzá szuper húsgombócleves, amibe bele lehet mártogatni. Szeretjük! 400ft.

Banh Xeo, avagy a viet hortobágyi palacsinta: Ez is egy kedvenc, palacsintaszerű tésztát megtöltenek babcsírával, húsokkal, vagy tenger gyümölcseivel, félbehajtják, felvàgják, majd sok zöldséggel együtt rizspapírba tekerik és egy nagyon érdekes szószba mártják. 300ft-ba kerül.

Még van jópár étel, amik felfedezésre vàrnak, de màr ezekkel is előkelő pozícióba került szemünkben a viet konyha számunkra is fogyasztható része (a másik részről a következő posztban). Van még avokádófagyi is, meg különböző édességek, péksütik is, ezek valahogy nem nyújtottak katarzis-élményt. A következő posztban egy kávéültetvényen töltött napunkról, az elefántszagú vízesésről, meg a fenomenális virágfesztiválról fogok beszámolni.