Eredetileg a tegnapi posztba akartam beleírni a mait is, de annyi szépet sikerült fotózni, hogy ez megér egy külön  bejegyzést. Aki ezután sem unja még a pillangós -és egyéb képeket, szívesen megosztom vele a dropbox könyvtárat, illetve nézzétek a youtube csatornámat, mert oda is töltögetek fel videókat.

-Egy kis szösszenet a beszámoló előtt:

Ma 2 rendőrt láttunk, mindketten érdekesen viselkedtek: az egyik motorral volt, és a megàllni tilos zónàra 10cm-re rálógó kocsikat (2db-ot) bilincselt meg, a kerékbilincseket a robogójából varázsolta elő.A màsik pedig, amíg vártunk a hazafelé tartó buszra, kipattant a kocsiból, odament egy random archoz meg a csajàhoz, szó nélkül magától átkutatta a tàskàjukat, megnézte a papírjaikat, majd elhajtott....-

Ma a vilàg legnagyobb piacàn jàrtunk, egy klimatizàlt expressz busszal (igen, Ázsia expressz :-)), egy bkv jegy àràért, ketten. Annyira hideg volt a buszon, hogy visszafele inkább a klíma nélkülivel jöttünk 160ft-ért, mert a vesém leesett a hidegtől a 25 perces úton. Ezek irdatlanul toljàk a klímàt mindenhol, most màr értem, miért vannak pulcsiban. A piacon elsősorban az àllatos részt néztük meg, sajnos nem tűnt minden jószàg nagyon boldognak, kivéve a halakat, meg a papagàjokat, meg a sündisznókat, kígyókat, leguànokat, szurikátákat... A sziámi harcos halaknak külön többszâz nm-es területük volt, ebben a thaiok a legjobbak..És még párbajoztatják is őket..miután kihüledeztük magunkat a fajokon, méreteken és mennyiségeken, egy parkon keresztül átmentünk a pillangóparkhoz, ahol sikerült nagyon szép fotókat készíteni. És akkor jöjjenek a képek!

 most pedig a pillangók, és egy-két, a parkban élő madár:

A falevélnek látszó izé az a kettővel az utolsó előtti képen làtható lepke!

Este a szokàsos kajapornó, màr le se fényképezem, és nem àradozom többet, itt nem lehet rosszat enni. Napközben mangó, kókuszdió, mangó smoothie volt, meg papaja salàta (5 db csilivel), este meg panang curry, valamint thai édes bazsalikomos ràk.

Az egész napos költésünk az 5000ft-ot se érte el. Lassan kimegyünk este is, de mindig annyira elfàradunk a sok gyaloglàsban, hogy nincs kedvünk kimenni.

Mióta itt vagyunk, hivatalosan is tél van Bangkokban. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet akár a 20 fokot is elérheti, napközben 32-34 fok van.. Az eső is néha esik, de inkább csak esténként.A thaiok sokan hosszúnadrágban, és hosszúujjú pulóverben vannak (láttam pufajkát is!). Mi tovább folytatjuk a vízi- és sima buszos városnézést, szombaton a Wat Arun-t (Temple of Dawn), és az egyik virágpiacot, vasárnap a világ legnagyobb piacát (Chatuchak), és az a körül elhelyezkedő parkokat néztük meg.

A Wat Arun-hoz újra vízibusszal érkeztünk, éppen elkaptuk, Viki alig tudott rálépni a fedélzetre, mert már mozgásban volt a hajó :-)). A megálló összetéveszthetetlen, mert a templom majdnem a parton van.

Belépni csak fedett vállakkal-térdekkel-keblekkel lehet, ezt olyannyira szigorúan veszik, hogy a biztonsági őrök hangos sípszóval figyelmeztetik a renitenseket, akik Buddhát nem tisztelve kivillantják testrészeiket egy fotó erejéig, majd addig nem tágítanak, míg a fotót ki nem törlik a telefonból. Zömmel kínai a turisták összetétele. Maga a templom csodálatos,kb. 300 éves, apró mozaikokkal készült, részletességgel megmunkált, nemrég felújított. Van benne khmer, kínai és hindu építészeti stílus, a tornyok (prangok) legmagasabbika a 80m-t is eléri. Ezek körül kínai stílusú pavilonok vannak, és a kert is nagyon szép, a kollegát is lefotóztam, ő így védekezett a tél ellen:

A díszítést porcelànból és tengeri kagylókból készítetrék, melyek a Bangkokból Kínába tartó hajók ballasztanyagaként szolgált anno. A tornyok làbànál katonák àllnak, de vannak feljebb hindu 3 fejű-ormànyú elefántok is.

Lenyűgöző a látvàny, de 1,5-2 óra múltán már elkezdtünk olvadozni -és éhezni- a bangkoki télben, így a templomudvar mögé mentünk, élelem után kutatva. Találtunk is egy kifőzde jellegű helyet, ahol 700ft-ért nagyon finomat ettünk, ketten.

Ezután feltöltődve átkompoztunk a folyó túlpartjára (40ft/fő), hogy 10 perces sétával megérkezhessünk a virágpiacra. Ilyen szépségeket lehet kapni, elsősorban Buddha javára, de csokros virágok is vannak, illetve tettem fel egy videót a youtube-ra is, azt vmiért nem engedi belinkelni.

Majd visszahajóztunk a szálláshoz, ahol életünk eddigi legfinomabb pad thai-ját fogyasztottuk el egy Chang sör kíséretében.

A kezdeti jetlag-et lassan legyőzve nekilátunk Bangkok meghódításának.Mivel nem ez az első alkalom, hogy itt vagyunk, ezért a Grand Palace-t, és hasonlókat kihagyjuk. A szállás nagyon jó és tiszta, van klíma, saját zuhanyzó, kényelmes az ágy is, és ingyen van a finom kávé, meg a háziak is nagyon kedvesek. Mindez 2600 ft-ért naponta...a panoráma nem az igazi - (sikátorra se néző, na de kit érdekel?).

ÓÓÓÓ, ez a Bangkok, mindig olyan nagy izgalommal jövünk ide. Hihetetlen, mennyi érzést vált ki egyszerre. Esős évszak lévén bármikor szénné ázhatsz, de cseppet sem hűt le a víz :)). Eddig megúsztuk..De 20 perc alatt leeshet Magyarország egy havi csapadékmennyisége...Ez a város annyira magával ragadó. Olyan, mint egy óriási piac, egyik pillanatban még a grillszén, vagy egy fűszer, netán egzotikus gyümölcs illata? Következőben durva csatornaszag, vagy egy kétütemű tuk-tuk (motoros taxi) bűze?

Mindez 95 fokos párával vegyítve. A csatornákban hemzsegnek a -szerintünk- radioaktív mekong harcsák, amik csak szűrik a víz tetejéről az éppen beesett ételmaradék vagy szemét számukra hasznos részét. Ezek is sokan vannak.Itt minden és mindeki olyan sokan van :).Ezt nem lehet szavakba foglalni, ezt látni-érezni-szagolni kell. Rengeteg ember van az utcákon, mindenki kofa, sofőr, vagy biztonsági őr, és úgy tűnik, sem az állam, sem a cégek nem spórolnak az alkalmazottakon. Az elektromos vezetékek is rengetegen vannak, bármelyik villanyász megirigyelhetné ezt a technikát..

 Egyik kedvenc helyünk a kínai negyed, mely a turistás Khaosan Road-hoz képest sokkal nagyobb, és sokkal változatosabb is, ide mindig visszatérünk, mindig tud újat mutatni.Ide a helyi vizibusszal mentünk, csak simán fel kell szállni a hajóra, és ott jegyet kell venni. Kemény 150 ft a jegy. Minden más önkéntes segítőt egyszerűen ignorálni kell, ők van, hogy 100 szoros (!) áron akarnak elvinni ugyanoda. A 3 legjobb közlekedési mód így a taxi (de csak bekapcsolt órával), vagy a vizibusz, esetleg a magasvasút, amiről szintén lesz még szó. Mai útvonalunk hajóval:

Útközben olyan látnivalóknál lehet kiszállni, mint a pl. a Wat Arun, melyről még fogok írni, szerintünk az egyik legszebb templom:

Thaiföldön rengeteg (15%-a a 70 milliónak) kínai él, így óhatatlanul belevegyül a kultúrájuk a thaiok életébe. De ettől csak még színesebb lesz: a kínai negyedben szinte minden egyes utca egy-egy mesterségé: van ahol csak ékszeresek vannak, máshol csak motort javitanak, és így tovább. Egyik utcában csak fűszerek, másikban csak méteráru kapható. Viszont a legeslegjobb dolog:a KAJA! Pekingi -és egyéb kacsák lógnak a kirakatokban, grilleznek a kordékon, fő a leves a kondérokban,teljesen ismeretlen dolgok rotyognak a tűzhelyeken. A sertésgyomrot nem próbáltuk ki, meg a száritott halat sem.

Órákig el tudunk bolyongani itt - bár nagy a kísértés Vikinek a fülbevalóknál-, nem veszünk semmit, hiszen most hátizsákkal vágtunk neki DK-Ázsiának minimum fél évre, és a cél, hogy minél kevesebb cucc legyen nálunk.

Hazafelé rátaláltunk egy vízautomatára, állítólag minden sarkon van, mely tisztított vizet ad, így nem kell a boltba menni vizért. A csapvíz fogyasztása erősen ellenjavallott :)

Nem szeretnélek minden nap a kiadásokkal terhelni, legyen elég annyi, hogy ma szállással együtt sem haladtuk meg a 6000 ft - ot ketten..

Legyetek üdvözülve, kedves blogolvasók!

Mivel legalább ketten szóltatok, hogy olvasnátok rólunk, elmeséljük, mi történik velünk itt, régóta várt, és megérdemelt (?) nagy utazásunk alatt. :) Nézzétek el a hibákat, kezdő bloggerként, de majd belejövünk :)).

Magunkról annyit, hogy harmincas évei közepén járó pàr vagyunk, aki imàd együtt utazni. A leghosszabb nyaralàsunk 3 hét volt, és az emberek, akikkel ezek alatt talàlkoztunk, és régòta vannak úton, mély benyomàst tettek ránk, és eljàtszottunk a gondolattal, mi lenne, ha mi is hosszabb időre kivonnánk magunkat a 'forgalomból'. Nem szerettünk volna úgy leélni egy életet, hogy nem valósítjuk meg az àlmainkat. Az egyik pedig az utazàs, màs kultúrák megismerése és megélése, és az önmagunkra, valamint egymásra figyelés, melyeket ebben a környezetben talán könnyebb megtenni.

Ma (2019.október 17.) helyi idő szerint reggel 10-kor érkezett meg az ukrán légitársaság 767-300-as boeingje Bangkokba, a gép minimum 20 éves volt, és összevissza repkedett több országot elkerülve (Orosz, Török,stb.), Így 10 órás lett a 8 órás útból. A kaja is borzasztó volt, ezért is alig vártuk, hogy végre megérkezzünk.

A reptéren lementünk az Airport Rail Link vonat megállójához, ahol szuper áron váltottunk pénzt, majd a 7-es kijáratnál felszálltunk az S1-es buszra, ami közvetlenül a Khaosan Road-hoz hozott minket. Ez a hátizsákos turisták kedvenc helye, olcsó szálláshelyekkel, változatos ételekkel, túra kiindulópontokkal, masszázzsal, szabókkal, hamis igazolvány vásárlási lehetőséggel, stb. Egyszóval minden (is) kapható itt. Még sült csúszómászók, bogarak, de krokodil is.

A szálláson (Real Sleep hostel) kipihentük az út fáradalmait, majd sétáltunk egyet, vettünk egy havi internetet. Visszatérve megvacsoráztunk, nagyon finom itt (is) a kaja.

Az egész nap kiadásai így alakultak:

Busz: 120 baht

Sim kártya:   450 baht